I. Olvasd el figyelmesen a következő történetet!
E-mail Andrisnak
Kati a hintán ül, és az óráját lesi. Nemsokára három óra.„Remélem, eljön”- gondolja magában, és türelmetlenül pillant körbe a játszótéren.
De Andrisnak nyoma sincs. Kati ideges lesz. Talán nem volt olyan jó ötlet e-mailt írni Andrisnak.
„Gyere ma délután háromra a suli melletti játszótérre. Valami fontosat kell mondanom. Kati”
Ezt a levelet küldte a fiú számítógépére reggel az órán. Ugyanis a fiúknak és a lányoknak külön van számítástechnikájuk. A négyes gép az Andrisé. Ez egészen biztos. Háromszor is megkérdezte Tónitól.
De hol marad Andris? Miért nem jön már? Kati rettentő fontosat akar neki mondani. A lány ugyanis nagyon szerelmes. Már két hete. Andrisba. Itt az ideje, hogy ezt a fiú is megtudja.
A játszótéren hangzavar támad. Kati felpillant. Megjött Andris! A lány elmosolyodik, de a mosoly azonnal eltűnik az arcáról. A fiú nincs egyedül, öt barátja kíséri. Mindannyian tornacipőt viselnek, és labdát pattogtatva sietnek a kosárlabdapálya felé.
Kati, kiált a fiúnak:
- Andris! Itt vagyok! A hintánál!
Andris megtorpan.
- Látom. Na és? – kiáltja vissza. De azért közelebb jön.
Kati nagyot nyel. – Nem miattam jöttél?
- Miattad? – Andris felnevet. – Hát ez meg hogy jutott az eszedbe?
- Azt üzentem – dadogja Kati. – Ma reggel küldtem neked egy e-mailt.
- Nekem? Nekem aztán nem! – rázza Andris a fejét. – És mit írtál benne?
- Hogy ma délután gyere ide, mert valami fontosat akarok mondani – válaszolja Kati.
Andris csodálkozva néz rá.
- Komolyan azt hiszed, csak azért idejövök, mert egy lány üzen nekem? – és ujjával megkocogtatja a homlokát.
Andris visszaszalad a haverjaihoz. Összedugják a fejüket. Aztán gúnyos nevetésben törnek ki.
Kati elpirul, és zavarában a földet bámulja. Mindjárt elsüllyed szégyenében. Bárcsak ne szólt volna semmit..
- Már csak arra vagyok kíváncsi, ha nem Andris, akkor ki kapta meg az e-mailemet? – morogja maga elé.
- Én – szólal meg valaki a háta mögött.
Kati ijedten hátranéz. A bokor mögül felbukkan Tóni. Mosolyogva néz Katira
Andris ma annyira rendetlen volt az órán, hogy helyet kellett cserélnünk.
Én ültem a gépéhez. Én olvastam el az üzenetedet. Nagyon sajnálom. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek.
- Akkor miért nem szóltál? – kérdi Kati mérgesen.
- Én… én nem mertem. Mert… tudod… az úgy van, hogy… dadogja a fiú, és közben olyan piros lesz, mint a paradicsom.
- Milyen aranyos – gondolja Kati magában. Barátságosan ránevet a fiúra.
- Nincs kedved egy fagyihoz? – kérdi Tóni. – Szívesen meghívlak.
- Benne vagyok – vágja rá Kati, és leugrik a hintáról. Elindul Tónival a fagyizó felé. Vissza sem néz a kosárlabdapályára.