Olvasd el figyelmesen!
Hirtelen halk ugatást hall. Mi lehet az?
Egy i-ci-pi-ci kiskutya fekszik a bokorban. Anna óvatosan megsimogatja.
A pici állat ijedten nyüszíteni kezd.
- De édes kiskutya vagy! Ne félj! Nem bántalak! - mondja Anna.
A kislány felveszi a kiskutyát és elviszi a tö-rül-kö-ző-jük-höz.
- Nézd, anya! A bokorban találtam – mutatja a kicsi állatot.
- Jaj, de aranyos! - kiált fel anya.
- El kell vinnünk a kiskutyát az ál-lat-men-hely-re – jelenti ki apa.
- Jaj, ne! - kiált fel ijedten Anna – Kérlek, apa! Hadd legyen az enyém!
De apa megrázza a fejét.
- Nem akarok kutyát a lakásban - mondja.
Így hát elindulnak az ál-lat-men-hely-re.
A menhelyen rengeteg kutya van. Mindegyik ösz-sze-visz-sza rohangál és
hangosan ugat. A kiskutya reszket Anna kezében. A kislány sírni kezd.
Apa nagyot sóhajt:
- Na jó, legyen! Nálunk maradhat ez az apróság.
Anna boldogan öleli magához az apró kutyát.
- Jaj, de jó! Köszönöm, apa! Lesz egy igazi kutyám!